A menzai krumplis tészta nem volt a kedvencem, sőt, viszont ahogyan otthon készítjük el, úgy nagyon finom.
Hatalmas lábosban sós, olajos vizet teszek fel forrni. Közben krumplit pucolok. Azt is odateszem másik lábosban sós vízben főzni. Ha felforrt a tésztának való víz, csusza tésztát rakok bele, megfőzöm. Olajon hagymát dinsztelek (nahát). A kész, lecsöpögtetett krumplit összetöröm, megkóstolom, ha úgy érzem, sózom még, teszek bele borsot, ha úgy szeretjük (mi igen). Ha tészta kész, leszűröm. A dinsztelt hagymára kis adagokban keverem hozzá a tésztát és a krumplit felváltva (a könnyebb keverés miatt).
Kész.
Furfang: ha marad sok, le lehet sütni is. Hosszú idő, és a sok krumplis tészta egészen picire sül össze, viszont nagyon finom. Gabi bnőm édesapja eleve a betyáros néven forgó ételt készíti el (aminek alapja a krumplis tészta), a tésztához adva kolbászt, szalonnát, és így süti össze az egészet (ha mégsem így van, Gabitól ezt hamarosan megtudjuk...)
2 megjegyzés:
Gabi says: hát, már rég ettünk, de nekem a kolbi nem rémlik. a szalonna (pontosabban tepertő, vagy ahogy te monanád, pörc) annál inkább, és az egésznek nálunk az edény adja meg a módját, mert van egy külön betyárosfazekunk, amiben sztem csak ezt szoktunk főzni, nagy cserép(?)cucc, amiben istenien megpirul az egész, de még épp nem ég le. ja és h mások is értsék (vagy még inkább ne), eme étek másik (harmadik) neve az öhöm és a slambuc. :D
lehet, h kolbász nincs benne, de jól hangzik :P
Megjegyzés küldése