2009. június 23., kedd

répás hús

Nem kell megijedni, nem olyan vészes, mint amilyennek hangzik. Én magam ugyan szeretem a répát, egyedül a répafőzelék az, ami kikerget a világból, de ezt a problémát úgy küszöböli ki anyum, h mamával csináltat magának, oszt jól van:)
Na, de kezdünk eltérni a tárgytól, hát kanyarodjunk vissza hozzá:
Nevelőapám készíti általában, és olyan egyszerű, mint az 1x1. Bár, mint minden, amit n.apám csinál, kissé hosszadalmas, de nézzük el ezt neki.
Nyakas karaj kell hozzá, pár szelet, mondjuk nekünk 4 (3-an vagyunk), h maradjon estére is a szerencsésebbnek, vagy másnap ebédre. A húst ízesíted (sztem itt célszerű az egyszerű só- borsnál megmaradni, n.apám még babérleveleket hajít rá). Hagymán süti, többször locsol alá vizet, hiszen itt nem az a cél, h süljön a hús, hanem, h párolódjon. Amikor úgy kb. a 3/4 részénél tart a folyamat, szétteríted rajta a karikára vágott répákat (jó sokat), majd együtt párolod/főzöd (nemtom) tovább, míg kész nem lesz. Mellé kockára vágott főtt krumplit szoktunk, de anyuék mindig széttörik a tányérban, h beszívja a finom szaftot. A lényeg, h a répa magába szívja a hús szaftját, így a répa íze felismerhetetlen lesz. És sztem ez így van jól.
Még annyi, h n.apám mániája a babérlevél mellett a bor, úgyhogy biztos ebbe is öntött a fehér fajtából mondjuk 2decit.
Persze meg lehet ezt is bolondítani egyéb fűszerekkel, mondjuk olyanokkal, amik kicsit vadasítják. Borókabogyó, mustármag, de nekem ez így jó.

Nincsenek megjegyzések: