Mivel ez a kedvenc ételem, így neki is szerepelnie kell itt, ez nem is kérdés.
Túrós csuszát számtalan helyen ettem már, számtalan elkészítési módot láttam, de csak kétszer dobta el az agyam az ékszíjat, szegény tcs (túrós csusza...) -val ilyen barbárságot művelni!
Ettem már úgy, h túró biztos isten, h nem volt a tányéromban, csak nyakon volt öntve tejföllel, mondanom sem kell, h ez az éttermek specialitása, ráadásul az a tejföl is hígítva van még pluszban, de mindegy, a pörc kárpótol mindenért.
Ettem olyat, amit a végén még sütőbe tesznek, állítólag ez az igazi csusza, ami nincs sütőben, az csak túrós tészta. Nekem aztán mindegy. De elárulom, én jobban (sokkal, de sokkal jobban) szeretem a sütés nélkülit, nyamm.
Ha halpaprikáshoz kínálják fel, én szívesen odaadom a halat bárkinek, nekem maradjon csak szépen meg a tcs.
Egyszer szörnyű dolgot tapasztaltam. A túrós csuszát nem pörccel, hanem pirított sajttal szolgálták fel egy étteremben, és kb. 5 év múlva (ez most volt) az étlapon még mindig így szerepelt. Jó volt, de hát, na.
Egyszer egy hajnalig tartó bulizás után- ahogy mindig, most is- a helyi ételbárban kötöttünk ki, és természetesen tcs-t kértem, ahogy mindig. Amikor éhes az ember, nem válogat, ez azonban minden képzeletemet felülmúlta. Az hagyján, h ez a túrós tészta se látott túrót (tejfölt annál inkább), viszont pörc helyett feketére sütött húsdarabokkal szórták meg, elrágni is komoly erőfeszítésembe került, és ez nem az átmulatott éjszakának volt "köszönhető".
És most, ahogy én szeretem:
Csusza tésztát sós, olajos vízben kifőzöd, leszűröd. Közben (lehetőleg füstölt) szalonnát kockázol fel, és kisütöd. Vigyázz, soknak látszik, de nagyon kicsire zsugorodik össze. Tudom, h drága, de ne sajnáld! Ha kész, leszűröd az olajat, pörcöt félretszed.
A túrót tejföllel öszekevered, sózod. Vigyázz (ugyancsak), a tejfölt nagyon könnyű elsózni (ezt még a rakott krumpli készítésnél megtapasztaltam)!
A tésztára apránként (füstölt szalonnás) olajat csepegtess, h ne ragadjon össze, ez megkönnyíti a keverést, és hát nagyon finom lesz tőle. A keverést segíti, ha a túrós tejfölt is apránként adod hozzá, ugyanígy a pörcöt is. Legyen jó az arány, ne legyen túl sok a tészta, ha a túrós tejföl a sok, azt tedd félre, és másnap főzz ki hozzá egy újabb adag tésztát:)
A tetejére maradhat egy kis adag pörc, csak hogy kafán nézzen ki, de akkor már valójában semmi bónuszt nem jelent.
Ha gondolod, hagyhatod állni egy kicsit, h összeérjenek az ízek, de úgyse fogod kibírni.
Ahh.
Túrós csuszát számtalan helyen ettem már, számtalan elkészítési módot láttam, de csak kétszer dobta el az agyam az ékszíjat, szegény tcs (túrós csusza...) -val ilyen barbárságot művelni!
Ettem már úgy, h túró biztos isten, h nem volt a tányéromban, csak nyakon volt öntve tejföllel, mondanom sem kell, h ez az éttermek specialitása, ráadásul az a tejföl is hígítva van még pluszban, de mindegy, a pörc kárpótol mindenért.
Ettem olyat, amit a végén még sütőbe tesznek, állítólag ez az igazi csusza, ami nincs sütőben, az csak túrós tészta. Nekem aztán mindegy. De elárulom, én jobban (sokkal, de sokkal jobban) szeretem a sütés nélkülit, nyamm.
Ha halpaprikáshoz kínálják fel, én szívesen odaadom a halat bárkinek, nekem maradjon csak szépen meg a tcs.
Egyszer szörnyű dolgot tapasztaltam. A túrós csuszát nem pörccel, hanem pirított sajttal szolgálták fel egy étteremben, és kb. 5 év múlva (ez most volt) az étlapon még mindig így szerepelt. Jó volt, de hát, na.
Egyszer egy hajnalig tartó bulizás után- ahogy mindig, most is- a helyi ételbárban kötöttünk ki, és természetesen tcs-t kértem, ahogy mindig. Amikor éhes az ember, nem válogat, ez azonban minden képzeletemet felülmúlta. Az hagyján, h ez a túrós tészta se látott túrót (tejfölt annál inkább), viszont pörc helyett feketére sütött húsdarabokkal szórták meg, elrágni is komoly erőfeszítésembe került, és ez nem az átmulatott éjszakának volt "köszönhető".
És most, ahogy én szeretem:
Csusza tésztát sós, olajos vízben kifőzöd, leszűröd. Közben (lehetőleg füstölt) szalonnát kockázol fel, és kisütöd. Vigyázz, soknak látszik, de nagyon kicsire zsugorodik össze. Tudom, h drága, de ne sajnáld! Ha kész, leszűröd az olajat, pörcöt félretszed.
A túrót tejföllel öszekevered, sózod. Vigyázz (ugyancsak), a tejfölt nagyon könnyű elsózni (ezt még a rakott krumpli készítésnél megtapasztaltam)!
A tésztára apránként (füstölt szalonnás) olajat csepegtess, h ne ragadjon össze, ez megkönnyíti a keverést, és hát nagyon finom lesz tőle. A keverést segíti, ha a túrós tejfölt is apránként adod hozzá, ugyanígy a pörcöt is. Legyen jó az arány, ne legyen túl sok a tészta, ha a túrós tejföl a sok, azt tedd félre, és másnap főzz ki hozzá egy újabb adag tésztát:)
A tetejére maradhat egy kis adag pörc, csak hogy kafán nézzen ki, de akkor már valójában semmi bónuszt nem jelent.
Ha gondolod, hagyhatod állni egy kicsit, h összeérjenek az ízek, de úgyse fogod kibírni.
Ahh.
2 megjegyzés:
valóban. annyi hozzáfűznivalóm lenne (de aki ismer engem, már régről tudja), h: pörcöt (amúgy tepertőt) külön kistálba, így az olyan elfajzottaknak, mint én, lehetősége van rá, h elfelezze a tésztát, és egyik felére pörcöt (amúgy tepertőt) tegyen, a másikat pedig megcukrozza. aztán tejfölt rá, dögivel (mert abból - sztem - sose elég, nemhogy sok)!
ezt a névtelen dolgot valahogy ki kell, h küszöböljük...
köszi a véleményt, morcica:)
Megjegyzés küldése